Egy kutya gondozása rengeteg időt és energiát igényel, és érthető, hogy egyesek miért nem akarnak felelősséget vállalni érte. De bundás barátaink teljesen el tudják lopni a szívünket, és nem meglepő, hogy ha valóban lesz egy kutyánk, az teljesen felforgatja az életünket.
E cikk hősei biztosak voltak abban, hogy nem akarnak háziállatot, de most már nem tehetnek mást, mint hogy elkényeztetik legjobb barátaikat.
Apa akkor: Nem fogok tudni a házban maradni, ha lesz egy kutyánk.
Apa most:
“A férjem azt mondta, hogy gyűlöli a kis kutyákat.”
“Nem lesz kutya! Nincs se helyünk, se időnk rá!”
“A párom megesküdött, hogy soha nem lesz kis kutyánk.”
“Apám, aki a kiskutyát tartotta, akiről azt mondta anyámnak, hogy “abszolút” nem akarja.”
“Janie, a kiskutya, akit apám kifejezetten ellenzett.”
“Apám hagyja, hogy a kutya, akit “nem szeret”, a lábán aludjon.”
“Így alszik a kiskutyával, akit nem akart és nem lehet elkényeztetett baba..”
“Nem állunk készen egy kutyára, már van egy macskánk…”
“Anyukám körülbelül tíz éve szeretett volna egy kutyát, ez volt az első nap az új kölyökkutyával.”
“Apám a kutyával, akit nem akart.”
“Nem igazán szereti a kis kutyákat.”
“A kabátjába rakta a kutyát, akit nem akart beengedni…”
“Csak a TE kutyád lesz, és nem fogom sétáltatni, és nem veszem fel utána!”
“Apám azt mondta, hogy végzett háziállatokkal.”
