A legtöbb ember nem tagadja az állatok iránti szeretetét. De vannak, akik sokáig hazudnak maguknak, és ilyesmit mondanak a családjuknak: „Ebben a házban nem lehetnek kutyák és/vagy macskák”. De ez csak addig igaz, amíg egy aranyos teremtmény meg nem olvasztja ezeknek a makacs embereknek a szívét.
„Apa nem akarta őt. Természetesen apát szereti a legjobban.”
„Ahogy a feleségem a kutyára néz, akit nem akart.”
„A vőlegényem minden nap azt mondja, hogy utálja a macskákat, aztán minden este ezt teszi.”
– Nem fogom felnevelni azt a kutyát.
– Nem, nem akarok uszkárt.
„Nem fogja beismerni, hogy szereti őt, de bizonyíték van rá.”
„Nem akarok kutyát. Nem szeretem a kutyákat. Ha lesz egy kutyád, nem vigyázok rá – Ez 2 nappal azután készült, hogy megkaptuk az új kiskutyát.”
„Régebben nem szerette a macskákat, most főállású macska apa.”
„Hallani sem akart róla..”
„Apám ki akart rakni a házból, mikor hazavittem a kutyát.. Íme ő és a kutya.”
„Nagyon fontos hívása volt. A kutyát „nem kívántból” -> „asszisztenssé” léptették elő.”
„Keresztapám, 16. január 2017.: „Mit akarsz, mit kezdjek ezzel?”
„Keresztapám 5 perccel ezelőtt:”
– Nem tudta elérni!
„Semmiképpen sem léphet be a házunkba – Most már jobban szereti őt, mint bármelyikünket!”
„Apám azt mondta, hogy végzett a háziállatokkal. Vett egy kiskutyát a hatvanadik születésnapjára, és elválaszthatatlanok.”
„Apa: Nem fogadunk be még egy kölyköt!”
– Ne hozd be azt a madarat a házba. Nem látom szívesen!
