Nem csoda, hogy annyira ragaszkodunk a háziállatainkhoz. Elvégre egy fedél alatt élnek velünk, és rengeteg szórakozást és társaságot nyújtanak nekünk. De amikor szőrös barátaink úgy döntenek, hogy teljes figyelmünket akarják, a ház körül elkövetett csintalankodásaik gondoskodnak arról, hogy folyamatosan szemmel kelljen tartanunk őket. És még ha gyakran frusztráltnak vagy dühösnek is érezzük magunkat a csínytevéseik miatt, hamar elfelejtjük, hogy haragszunk rájuk, amint ártatlan szemükkel ránk merednek, mert a háziállatainké a szívünk.
Nem vagyok veszélyben. Én VAGYOK a veszély.
“A macskám megszökött. Másnap a fiam hálószobájának ablaka előtt találtam.”
“A mellékhelyiséget kellett használnom, és ezt láttam ”
“A menyasszonyom az egész elmúlt hétvégét azzal töltötte, hogy növényeket ültetett. Ma reggel erre jövünk le”
“Dr. Grey, szereti a lehető legnehezebbé tenni a munkámat.”
“Apám azt mondja, hogy soha nem ehet semmit békében”
A macskánk tönkretette a nagymamám vázáját
“A szendvicsemet eszi, miközben azon a kenyérdarabon áll, amit adtam neki.”
“Az új macskám széttépte az örökbefogadási bizonyítványát.”
“Rájöttem, miért hiányzott az utolsó kirakósunkból egy darab..”
“Megkaptam az első pozsgás növényemet. 8 órán át tartott.”
“‘Amikor nem harapja meg az arcomat, akkor valójában nagyon édes fiú”
‘Az ágyamon feküdtem mikor hirtelen…”
“A macskám stratégiaii lyukat rágott a feje helyére a kedvenc kartondobozában”
“Boldog vagyok, hogy már nem csinál ilyesmit.”
“Azt hiszem végeztem a kávémmal.”
“Romantikus képet akartunk. A kutyánknak más ötlete volt…”
