Nem csoda, hogy annyira ragaszkodunk a háziállatainkhoz. Elvégre egy fedél alatt élnek velünk, és rengeteg szórakozást és társaságot nyújtanak nekünk. De amikor szőrös barátaink úgy döntenek, hogy teljes figyelmünket akarják, a ház körül elkövetett csintalankodásaik gondoskodnak arról, hogy folyamatosan szemmel kelljen tartanunk őket. És még ha gyakran frusztráltnak vagy dühösnek is érezzük magunkat a csínytevéseik miatt, hamar elfelejtjük, hogy haragszunk rájuk, amint ártatlan szemükkel ránk merednek, mert a háziállatainké a szívünk.
Nem vagyok veszélyben. Én VAGYOK a veszély!
“A macskám megszökött. Másnap találtam meg a fiam hálószoba ablakában.”
“Ki kellett mennem a mosdóba és ezt láttam”
“A menyasszonyom az egész hétvégét azzal töltötte, hogy növényeket ültetett. Másnap reggel erre jöttünk ki.”
“Dr. Grey, szereti a lehető legjobban megnehezíteni a munkámat.”
“Apukám azt mondja, hogy soha semmit nem tud nyugodtan megenni.
“A macskánk tönkretette a nagymamám virágvázáját.”
“Megeszi a szendvicsemet, miközben azon a darab kenyéren áll, amit neki adtam”
“Az új macskám széttépi az örökbefogadási bizonyítványát.”
“Azt hiszem, rájöttem, miért hiányzott a legutóbbi kirakósunkból pár darab…”
“Megvettem az első szukkulens növényemet. 8 órát bírt ki”
“Amikor nem harapdálja az arcom, akkor nagyon aranyos!”
“Éppen az ágyamon feküdtem és a Redditet böngésztem, amikor hirtelen…”
“A macskám rágott egy lyukat a fejének a kedvenc kartondobozán”
“Örülök, hogy már nem csinál ilyeneket”
“Azt hiszem, végeztem a kávézással.”
“Romantikus képet akartunk. A kutyánknak más volt az elképzelése…”
