Ha apukád nem engedte, hogy kisállatod legyen, mikor fiatal voltál, nem vagy egyedül. Sokan vannak, akik egész gyerekkorukban azért könyörögtek, hogy legyen otthon egy kisállatuk, de évekbe telt, mire meggyőzték a szüleiket, hogy valóra váltsák ezt az álmukat. És amikor végre megérkezett a várva várt kisállat, kiderült, hogy ezek a kemény apukák voltak az elsők, akik beleszerettek. Sőt, a legjobb barátok lettek.
Összegyűjtöttünk egy csomó képet, amelyek bizonyítják, hogy a szeretet, ami egyes háziállatok és szeretett apukáik között kialakul, még erősebb, ha a kezdeti elutasításból egy „Adj egy ölelést!” lesz!
„Csak útban lesz, még rálépek”.
„Minden porcikájával ellene volt..”
„Hiába könyörögtem, apám sosem engedte, hogy háziállatom legyen. Most felnőttem, van egy macskám – apám dobozban húzza, miközben vonathangokat ad ki és úgy nevet, mint egy kisgyerek.”
„Vissza tudod adni? Nem? Nekem semmi közöm nem lesz hozzá.” – mondta egykor.
„Három évig győzködtük őt! Beleegyezett, de a kutya „nem mehet ágyra, bútorra”. Most minden reggel erre ébredek.”
„Költözök, és apám megakarja tartani a macskámat, akit látni sem akart..”
„Még mindig tagadja, hogy szereti!”
„Macskás típus vagyok.” – mondta.
„A férjem, aki azt szokta mondani, hogy ebben a házban sosem lesz macska.”
„Nem akart állatot, erre egybeillő pókójuk van..”
„A férjem, aki „nem szereti” a macskánkat.”
„Apánk mindig is azt mondta, hogy nem akar állatot..”
„Apám, aki soha nem akart állatott, most a kölyköt vigasztalja az állatorvosnál.”
„Azt mondta allergiás és utálja a macskákat.”
„Teknős? Annak aztán semmi értelme!”
„Apám: Nem, szó sem lehet róla. Ide nem kell kutya.” – „Szintén apám:”
„Ebben a házban nincs helye macskának!” – szokta mondani…
„Két hétig maradhat, és kész” – „Mondta apám, 2005-ben.”
„A tiéd lesz, én nem fogok vele foglalkozni.”
„A barátom, aki szerint minden macska gonosz.. most a macska után mászik, hogy megpuszilja”
