Ha apukád nem engedte, hogy kisállatod legyen, mikor fiatal voltál, nem vagy egyedül. Sokan vannak, akik egész gyerekkorukban azért könyörögtek, hogy legyen otthon egy kisállatuk, de évekbe telt, mire meggyőzték a szüleiket, hogy valóra váltsák ezt az álmukat. És amikor végre megérkezett a várva várt kisállat, kiderült, hogy ezek a kemény apukák voltak az elsők, akik beleszerettek. Sőt, a legjobb barátok lettek.
Összegyűjtöttünk egy csomó képet, amelyek bizonyítják, hogy a szeretet, ami egyes háziállatok és szeretett apukáik között kialakul, még erősebb, ha a kezdeti elutasításból egy “Adj egy ölelést!” lesz!
“Csak útban lesz, rá fogok lépni.”
“Minden porcikájával ellene volt..”
“Hiába könyörögtem, apám sosem engedte, hogy háziállatom legyen. Most felnőttem, van egy macskám – apám dobozban húzza, miközben vonathangokat ad ki és úgy nevet, mint egy kisgyerek.”
“Vissza tudod adni? Nem? Nekem semmi közöm nem lesz hozzá.” – mondta egykor.
“Három évig győzködtük őt! Beleegyezett, de a kutya “nem mehet ágyra, bútorra”. Most minden reggel erre ébredek.”
“Költözök, és apám megakarja tartani a macskámat, akit látni sem akart..”
“Még mindig tagadja, hogy szereti!”
“Macskás típus vagyok.” – mondta.
“A férjem, aki azt szokta mondani, hogy ebben a házban sosem lesz macska.”
“Nem akart állatot, erre egybeillő pólókat vásárolt..”
“A férjem, aki “nem szereti” a macskánkat.”
“Apánk mindig is azt mondta, hogy nem akar állatot..”
“Apám, aki soha nem akart állatot, most a kölyköt vigasztalja az állatorvosnál.”
“Azt mondta allergiás és utálja a macskákat.”
“Teknős? Annak aztán semmi értelme!”
“Apám: Nem, szó sem lehet róla. Ide nem kell kutya.” – “Szintén apám:”
“Ebben a házban nincs helye macskának!” – szokta mondani…
“Két hétig maradhat, és kész” – “Mondta apám, 2005-ben.”
“A tiéd lesz, én nem fogok vele foglalkozni.”
“A barátom, aki szerint minden macska gonosz.. most a macska után mászik, hogy megpuszilja”
