24 ember, aki azt állította, hogy nem akar háziállatot, de egy bundás barátjuk bebizonyította, hogy téved


0
Hirdetés

Vannak, akik elképzelhetetlennek tartják, hogy háziállatokat tartsanak. De csak addig, amíg valami furcsa oknál fogva a “Hit” úgy nem érzi, hogy emlékeztetnie kell ezeket az embereket arra a közismert mondásra, amit mindannyian hallottunk már legalább egyszer: “Soha ne mondd, hogy soha”. Egy háziállat váratlan érkezése a változás különlegességével járhat. Lehet, hogy ez egy szeretett kiskutya elvesztése után történik, vagy valamelyik gyermekünk kéri, hogy fogadjunk örökbe egy cicát, akit éppen most talált. Szerencsére olvasóink mindig szívesen megosztják saját vagy olyan családtagjuk történetét, aki egy kiskutya vagy cica érkezésével átalakult.

Olyan történeteket szeretnénk megosztani veletek emberekről, akik nem akartak háziállatot, de egy kisállat megváltoztatta a véleményüket!

 

“Nem akartam macskát, bárki bármit mondott, hogy megpróbáljon meggyőzni. Most van egy mappám, csak azért, hogy elmentsem ennek a fickónak a képeit.”

Hirdetés

Anyukám: “A macskák undorítóak, nem hozhatsz haza egy ilyen állatot.”
Szintén Ő:

“A szüleim nem akarták, hogy kutyám legyen. Ennek ellenére befogadtam egyet, de azt mondtam nekik, hogy az egyik barátom kért meg rá, hogy vigyázzak rá pár napig. Azóta is velünk van.”

“Anyukám korábban nem engedte, hogy bent legyen a házban.. most ő a babája..”

Hirdetés

“Apám 12 év után vesztette el a kutyáját. Később megleptük őt egy macskával. Lassan, de mégis egymásba szerettek.”

“Nem akart állatot a házában, autójában.. most három kölykünk és két nagykutyánk van!”

“Apám a kutyával, akit nem akart…”

“Apám nem akart egy állatot se, de most jobban szereti őket, mint engem.”

Hirdetés

“Nem akartam örökbe fogadni.. most ő a háttérképem..”

“Apám nem szerette a macskákat, de mindig együtt voltak. Sajnos már egyikünk sincs velünk.”

“Nem szeretem a macskámat.. legalábbis ezt gondoltam, aztán ez a fickó felforgatta az életemet.”

Hirdetés

“A lányom megkérte apámat, hogy fogadjuk örökbe ezt a cicát. Ő azt mondta: ‘Oké, de kint kell aludnia az udvaron’. Most ő az ő kis ölelgetős fiacskája.”

“Apám nem akart kutyát, de aztán ‘lefoglalta’ magának az enyémet..”

“Határozottan nem szerettem a macskákat…”

Hirdetés

“Sosem akartam macskát… de ő a kedvencem, és az ágyunkon alszik.”

“Nem akartam kutyát, mert fiatalok voltak a gyerekek. Most úgy szeretem őt, mintha a saját vérem lenne!”

“Anyukám nem akart macskát, mert ‘nincs rá ideje’. Aztán néhány nappal azután, hogy befogadtam egyet azt mondta, hogy Charlie az ő cicája.”

“Azt mondja nem szereti a kutyákat.. aha..”

“Egyáltalán nem szeretem a macskákat. Ha hozol, nem fogok hozzányúlni, és nem, nem mászhat fel a kanapéra vagy az ágyra..”

“Egykor nem szerettem a macskákat, és nem is akartam.. ez hat éve megváltozott.”

“Ő itt Max, akit a lányom mentett meg. Csak nyolc napig kellett volna nálunk maradnia, amíg erőre kap. Ez három éve történt.”

“Már van két kutyánk, minek a macska?” – mondta egykor.

“Ebben a házban nincs helye kutyának.”
Kilenc hónappal később:

“A férjem, aki hallani sem akart egy macskáról…”

 

via


Tetszett? Oszd meg a barátaiddal is.

0
admin