Oroszlánok, elefántok és medvék. Az állatvilág három legszebb, és talán legfélelmetesebb tagjai. De mi félemlíti meg ezeket a teremtményeket? Ha van egyáltalán valami? Meglepődhetsz! Nézzük meg!
Mi lenne, ha a dzsungel elismert királyával kezdenénk – az oroszlánnal! Az elefántokra mindjárt rátérünk, de valójában egy van a teremben. Tudod, az, amelyik azt állítja, hogy egy bizonyos dzsungel macskája fél az ember által ismert legélénkebb anyagtól.
Egy kis tipp – a Föld felszínének 70%-át borítja! Szóval, igaz ez? A vad oroszlán fél a víztől? Ez valójában egy mítosz. Az oroszlánok szívesen mártóznak meg a vízben, mert így hűsölhetnek. Ennek van értelme, ha belegondolunk, milyen éghajlati viszonyokkal kell szembenézniük az állatoknak. A szavannai éghajlaton a hőmérséklet 20 és 40 Celsius-fok között mozog.
Mi mindannyian a strandra megyünk, amikor ilyen az időjárás. Akkor miért várnánk mást egy oroszlántól? Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezek az élőlények jellemzően 280 és 420 font közötti súlyt, valamint vastag bundát cipelnek magukkal. Az ironikus az egész “az oroszlánok félnek a víztől” mítoszban az, hogy valójában fantasztikus úszók.
Ugyanez vonatkozik az összes többi nagymacskára is, amelyek meleg éghajlatú területekről származnak – mint például a tigrisek, leopárdok, jaguárok és ocelotok. Valójában a hideg éghajlatról származó nagymacskák azok, amelyek a lehető legjobban igyekeznek kerülni a vizet. Ez olyan macskafélékre vonatkozik, mint a hiúz és a hópárduc. Utóbbi olyan helyeken él, mint a hideg alpesi tundra – ez egy sziklás hegyvidéki terület.
Teljesen érthető, hogy ezek a nagy, hideg időben élő macskák megvetik a vizet. Ha a bundájuk vizes lenne, az rontaná a melegen tartásuk esélyeit. Nem hiszem, hogy túl messzire kell nézni ahhoz, hogy kiderüljön, honnan ered az “oroszlánok félnek a víztől” mítosz.
A házimacskák, bár rokonságban állnak az összes korábban említett nagymacskával, valójában nem közvetlenül tőlük származnak. Ehelyett évmilliók alatt egyetlen, ma is vadon élő ősből – a közel-keleti vadmacskából – fejlődtek ki. Mivel a Közel-Keleten nem bőséges a víz, ezek a macskák nem voltak nagymértékben kitéve a víznek. Leszármazottaikhoz hasonlóan ők is csak táplálékforrásként értékelik.
Ahogyan valószínűleg a háziállatodnál is láthatod, alig fürdenek, úsznak, vagy általában véve alig érintkeznek vízzel. Szerencséjükre erre nincs is szükségük. A házimacskák a nyelvüket használják a tisztálkodásra. Erre azért képesek, mert a nyelvükön apró, kampó alakú papillák vannak. Ezek segítenek a csomók kiszedésében, valamint a szőrzet tisztán tartásában, illatos és összességében makulátlan állapotban tartásában.
A macskák általában véve individualisták. És lehet, hogy egyes macskák még játszani is szeretnek a vízzel – például a csapból csöpögő vízzel vagy a kádban lévő buborékokkal. Vannak bizonyos házimacskafajták, amelyekről köztudott, hogy jobban élvezik a vizes életet, mint mások.
A török vant például találóan úszkáló macskának is nevezik. Úgy tartják, hogy a fajta úgy alakította ki a víz iránti affinitását, hogy a Van-tóban úszva hűsölhetett. Ez a tó ugyanis azon a területen található, ahonnan az állatok kifejlődtek. Térjünk át egy olyan problémára, amivel egy macskának biztosan nem kell foglalkoznia! Hallottál már a musofóbiáról, más néven szurifóbiáról? Mindkét szó az egerektől és patkányoktól való félelem elnevezése!
Van egy elterjedt hiedelem, hogy egy bizonyos állat, amelyiknek ez a félelme van, az a gyönyörű elefánt. Így van, ugyanaz az állat, amelyik fajtól függően nagyjából 3 méter magas, és körülbelül 9 000 fontot nyom. Állítólag fél egy olyan teremtménytől, amelyik mindössze négy hüvelyk hosszú, és kevesebb mint egy fontot nyom. De miért jelent meg ez a hiedelem?
Nos, ennek a pletykának az indoklása azon alapul, hogy az elefántok paranoiásak az ormányukba mászó egerektől! Ha egy egérnek ez sikerülne, akkor fennállna a lehetősége, hogy irritációt és elzáródást okozna az ormányban. Nem akarok ünneprontó lenni, de úgy tűnik, hogy ez a hiedelem is csak mítosz.
A kutatók azt állítják, hogy nincs konkrét bizonyíték arra, hogy az elefántok félnek az egerektől. Legfeljebb annyit ismernek el, hogy az óriási állat néha megijedhet az apró rágcsáló hirtelen megjelenésétől. Ami pontosan ugyanezt jelenti számunkra is!
A szakértők azt állítják, hogy még ha egy egér be is kerülne egy elefánt ormányába, az könnyedén vissza tudná fújni azt egy fújással. Arra is van bizonyíték, hogy a legtöbb esetben az állatot nem zavarják a rágcsálók, sőt, még azt is megengedik, hogy az egerek felmásszanak a fejükre és az ormányukra. A kutatók biztosak abban, hogy amíg az elefánt egészséges, nincs olyan állat, amelytől pusztán a mérete miatt félne. Az oroszlánok tehát nem félnek a víztől, az elefántok pedig úgy tűnik, nem félnek az egerektől.
Akkor ezek közül az állatfélelemről szóló pletykák közül valamelyik valós? Valószínűleg ugyanolyan csalódottak maradunk, ha azt kérdezzük, hogy a medvének van-e valamilyen jogos félelme, igaz? Nos, hölgyeim és uraim, kérem, tapsot nem másnak, mint az emberek legjobb barátjának!
Így van; a medvék valóban elég kellemetlenül érzik magukat a kutyák közelében. És mindezt annak ellenére, hogy nagyon távoli genetikai kapcsolat fűzi őket hozzájuk! Amikor a két élőlény találkozik egymással, a kutya képes üldözni, megfélemlíteni, sarokba szorítani egy medvét. Ami a hatalmas állatot illeti, az inkább megpróbálja elkerülni a kutyával való összecsapást.
Még egy finn kutyafajta is létezik, amelyet karéliai medvebocsnak hívnak. Ezt a kutyafajtát kifejezetten arra használják, hogy szembeszálljon a nagytestű állatokkal, például a medvékkel! Ez a kutya nagyszerű tájékozódási érzékkel, testhajlékonysággal és testkontrollal, bátorsággal, szaglással és kitartással rendelkezik!
Ez tehát azt jelenti, hogy sétálhatsz a kutyáddal egy olyan területen, ahol köztudottan medvék élnek, és teljesen nyugodtnak és magabiztosnak érezheted magad hűséges társad jelenléte miatt? Nem igazán. Annak ellenére, hogy a medvék idegesek lehetnek a kutyák közelében, nem feledkezhetünk meg a méretükről és erejükről.
Az amerikai fekete medve közel 7 láb magasra is megnőhet, súlya pedig elérheti a 660 fontot. Ha egy anyamedve nem tud hova menekülni, vagy úgy érzi, hogy a kölykei veszélyben lehetnek, rendkívül valószínű, hogy kirohan – ami csak nagy bajt jelenthet önnek vagy kutyájának.
Szóval, ezt az elméletet soha senki ne tesztelje! Ehelyett, ha valaha is azt tervezed, hogy egy ismeretlen területre látogatsz a kutyáddal, akkor először is tervezz előre, és ismerkedj meg az ottani vadállatokkal! Mert sosem tudhatod, mit tesz egy medve, ha észrevesz téged és a kutyusodat. Különösen, ha figyelembe vesszük a cinofóbiájuk esetét – így nevezik a kutyáktól való félelmet! Legalább egy valódi félelmet sikerült találnunk egy másik állattól az állatvilág e három szívós tagja közül!
Furcsa, hogy egy kutya, ami oly sokunknak ad annyi örömet és kényelmet a saját otthonunkban, mégis az az élőlény, amely elég bátor ahhoz, hogy ha kell, egy medvével is felvegye a harcot! Nos, nem minden hős visel köpenyt; néhányan csak szőrmét és nyakörvet hordanak. Miért nem nézzük meg, mi az, ami megijeszti ezeket a nagyszerű társainkat?
A félelem mértéke minden kutyánál más és más. De egyszerűen a mennydörgés és a villámlás kiszámíthatatlansága vagy a tűzijátékokat kísérő hangos durranások okoznak nyugtalanságot a kutyádnak. Az, hogy nem érti, mi okozza ezt a fülsiketítő zajt, arra késztetheti kutyádat, hogy reszkessen, behúzza a farkát a lába közé, vagy akár el is szaladjon otthonról!
Egy másik dolog, ami megijesztheti hűséges kedvenceinket, az az, amikor teljesen egyedül hagyjuk őket. Ez sajnos a szomszédok rémálmához vezethet, mert a félelem gyakori tünete a túlzott ugatás!
Gondolkodott már azon, hogy miért rágta szét a kutyája a kanapéját? A szobatisztasági balesetek tipikusak, ha a kutyának szeparációs szorongása van! Nem sokáig lehet azonban haragudni a kutyádra, igaz? A kutyusod majd kárpótol, ha összefutottatok egy medvével!
