Egész úton követte a mentőautót.
A kaliforniai Comptonban található Martin Luther King Kórház egészségügyi dolgozói hozzászoktak ahhoz, hogy érzelmes jelenetek szemtanúi legyenek – ez a munkájukkal jár.
Nemrég azonban egy kritikus állapotban lévő beteget vittek be, és a szeretet, amit láttak, könnyekig meghatotta őket.
A beteg a kórház látótávolságában lakott, és a dolgozók végig nézték, ahogy szeretett kutyája egész úton követte a mentőautót.
A kutya végig futotta a rövid távolságot a kórház sürgősségi osztályáig, és éppen időben állt meg, hogy lássa, amint gazdáját betolják az épületbe.
Mivel a kutya nem hagyta el gazdája oldalát, megpróbálta követni őt a sürgősségi osztály bejáratán, de az ajtóknál azonnal megállították.
“A biztonságiak végignézték, ahogy a kutya követi a mentőautót egészen a sürgősségi osztályig” – mondta Suzette Hall, a Logan’s Legacy kutyamentő szervezet alapítója a The Dodo című lapnak. “Megpróbált bemenni, de nem engedték be.”
A kutyus legyőzötten és aggódva bámulta az ajtót, ahol utoljára látta a gazdáját, és arra számított, hogy nemsokára kijön. Azt azonban nem tudta, hogy a gazdája már elhunyt.
“Nem tudta, ezért csak várt tovább” – mondta Hall. “Minden alkalommal, amikor valaki kisétált, megnézte, hogy a gazdája volt-e az, de soha nem volt az.”
A dolgozók, akik minden nap vigyáztak rá, nem tudták közölni vele a lesújtó hírt. Ki akarták menteni a kutyát a parkolóból, de ő nem volt hajlandó elmenni.
“Ez az édes kislány szó szerint 10 napot várt” – mondta Hall. “Az összes nővér és orvos próbált segíteni rajta, de ő egyszerűen nem engedte, hogy bárki is elkapja.”
A kölyök hosszan tartó kint tartózkodása megfelelő menedék és táplálék nélkül már aggasztotta a kórház személyzetét és Hallt, akit végül segítségül hívtak.
De mivel egy példátlan vihar fenyegette a területet, az időben történő mentés fontosabb volt, mint valaha.
“Volt ez a szörnyű hurrikánfigyelmeztetés és rossz eső, de ő várt” – mondta Hall. “Ott aludt az esőben. Annyira hűséges.”
10 nap elteltével a kutya, akit később Hilarynek neveztek el a rá zúduló hurrikán miatt, gyengébb volt, mint valaha. Az elhunyt gazdája iránti kitartó és halhatatlan szeretete elérte a töréspontot.
A meleg finomságok illatától elcsábulva Hilary végül besétált Hall csapdájába. Hall túlságosan is jól megértette a kölyökkutya gyászát.
“Csak simogattam és simogattam” – mondta Hall.
Hall megkönnyebbült, hogy Hilary biztonságban van a gondjaira bízva, de látta, hogy a kölyök még mindig a gazdájára gondol.
“A legszomorúbb az, hogy még azután is, hogy csapdába ejtettem, még mindig egyenesen a sürgősségi szoba ajtaját nézte, mintha azt mondaná: biztosan kijön” – mondta Hall.
Hall hagyta, hogy a kölyökkutya még egyszer utoljára elbúcsúzzon a Martin Luther King Kórház személyzetétől, mielőtt egyenesen a Camino Pet Hospitalba vitte, ahol végre gyógyulhat.
“Még mindig gyászol” – mondta Hall. “De meg fogjuk találni neki a tökéletes otthont. Csak előbb meg kell gyógyulnia.”
Hilary nagyszerű gondozásban van, és Hall biztos benne, hogy hamarosan találkozik az új családjával.
Addig is Hilary továbbra is az állatkórházon belülről kapja a szeretetet, ahelyett, hogy az emberek számára fenntartott kórházon kívül aludna.
