Egy nő két kutyáját hátrahagyva menekült az erdőtűz elől. Egy hónappal később visszatér a leégett helyre, és összeomlott, mikor meglátta a csodát.
A kutyák hűsége gazdáikhoz és otthonaikhoz legendás és döbbenetes, ezt pedig egy kaliforniai lakos szívmelengető bizonyítékkal is alá tudja támasztani.
Andrea Gaylord Paradise-ból, a tűzvésznek áldozatul esett városból azon lakosok közé tartozott, akik a tűz kitörésekor, november 8-án elmenekültek. Menekülés közben attól félt, hogy elveszíti két kedves kutyáját – Madisont és Miguelt.
Ahogy Gaylord igyekezett elmenekülni a tűz hívta a két kutyust. De mivel a kutyák nem voltak háziasítottak, nem voltak hajlandóak beszállni az autóba.
Feltételezte, hogy kutyái túlélik a katasztrofális tüzet, és ezt a gondolatot szem előtt tartva sietett biztonságba. Kölykeinek sorsa azonban több mint egy hónapig ismeretlen maradt.
A nő még soha nem érezte magát ennyire legyőzöttnek, és nem tudott túllépni azon, hogy mi történhetett a kutyáival. Elvesztette a reményt, mikor már majdnem egy hónap eltelt, és a területet lezárták a kitelepítettek számára.
Gaylord nyomorultul érezte magát, mivel még mindig nem tudott semmit a kutyáiról. Nem tudott hazatérni és megkeresni őket, mivel a területet lezárták.
Eközben napokkal a tűz eloltása után Shayla Sullivan, egy állatmentő önkéntes egyike volt azon keveseknek, akiket beengedtek Paradise városába, hogy az elveszett háziállatokat keressenek és lássanak el.
Felcsillant a remény, mikor az egyik állatmentő megtalálta Miguelt. Sullivan azonban folytatta a keresőakciót, hogy a még mindig eltűnt Madison nyomára bukkanjon.
Abban a reményben, hogy Madison valahol ott van, Sullivan élelmet és vizet hagyott Gaylord házának elszenesedett romjai mellett. További erőfeszítésként a ruháit Miguelhez dörzsölte és a helyszínre dobta, remélve, hogy az illata hazacsalogatja Madisont.
Egy hónap múlva feloldották az evakuálási parancsot. Gaylord december 6-án visszatérhetett a birtokára Sullivannel és Miguellel, akit egy 70 mérföldre lévő állatmenhelyről hoztak vissza.
Amikor megállt a birtoka romos maradványai közelében, megdöbbentő látványnak volt szemtanúja – Madison ott volt, és a leégett házuk romjai mellett várta őt.
Madison története egészen más volt. Míg mindenki elmenekült a tábortűz elől, ő ott maradt, hogy megvédje az otthonát. Gaylordnak volt egy olyan érzése, hogy túlélte, de addig nem volt benne biztos, amíg meg nem látta őt.
A nő örömmel látta, hogy szeretett kiskutyája túlélte a tüzet, és türelmesen várta a visszatérését. Miguel és Madison üdvözölték egymást, miközben gazdijuk és Sullivan csodálkozva figyelték őket.
“Te vagy a legjobb kutya” – mondta egy elérzékenyült Gaylord. Ezután odament Madisonhoz, hogy odadobja neki a kedvenc csemegéjét – egy doboz Wheat Thin kekszet.
A hölgyet elöntötte az öröm, hogy újra együtt lehetett a kutyáival. Érzelmeiről egy interjúban mesélt:
“Képzeljék el a hűséget, hogy a legrosszabb körülmények között is kitartanak, és itt várakoznak… Annyira érzelmes volt.”
Gaylord mindent elvesztett a tábortűzben, de néhány idegen, különösen a Sullivanhez hasonló mentők segítségével a családja most újra együtt van és boldog!
