Donna Lochmann nem tudta, hogyan fog reagálni a fiatal pitbull, akihez kihívták. Tudta, hogy a kutya veszélyben van, mivel közel kóborolt egy főútvonalhoz, de nem akarta tovább rontani a helyzetet azzal, hogy megijeszti és megfutamítja.
“Ha megijedt volna és elfutott volna, akkor pont az autópályán végezte volna” – mondta Lochmann, a St. Louis-i Kóbor Kutyamentők vezetője a The Dodónak. “Soha nem akarjuk, hogy ezek a fickók az autópályán legyenek, az biztos.”
Lochmann azonnal reagált a hívásra, amely egy fekete-fehér kutyáról szólt, aki az autópálya mellett sétálgatott. A kutya nem csak a tartózkodási helye miatt volt veszélyben, de rendkívül hideg is volt odakint – túl hideg ahhoz, hogy egy kutya hosszabb ideig kint tartózkodjon.
Mikor Lochmann odaért, a kölyköt fázva és rémülten találta, egy lánckerítéshez lapulva, miközben autók száguldoztak mellette.
Gyorsan kellett dolgoznia. Óvatosan a kutya felé sétált, minden egyes lépésnél figyelte a reakcióját, és meglepődve tapasztalta, hogy a kutya ugyanolyan boldog volt, hogy látja őt, mint ő!
“Mikor közelebb értem hozzá, egy kicsit letérdeltem, hogy ne ijedjen meg” – mondta Lochmann. “De valójában nagyon barátságos volt.”
Ahelyett, hogy elfutott volna, a kutya szaglászni kezdte Lochmannt. Amint tudta, hogy biztonságban van, azonnal megfordult, hogy megsimogassa a hasát.
A kölyökkutya reszketett, de – először azóta, hogy Lochmann észrevette – örömmel csóválta a farkát.
Lochmann átölelte a kölyköt, és ölelgetéssel halmozta el, mielőtt visszamentek a dzsiphez.
“Azonnal hagyta, hogy megsimogassam” – mondta Lochmann. “Nagyon édes volt.”
A mellettük elhaladó vontatók által inspirálva Lochmann úgy döntött, hogy a szeretetre méltó kölyöknek a Peterbitl nevet adja.
Az autóban ülve Lochmann beszélt a kutyushoz, hogy megnyugtassa, és még több simogatással jutalmazta.
Nem tudni biztosan, hogyan került Peterbilt az autópálya mellé, de a reakcióiból megállapította, hogy hozzászokott az emberi érintkezéshez.
“Határozottan nem volt számára ismeretlen az emberi érintés” – mondta Lochmann. “Valakinél volt, de nem igazán vigyázott rá”.
Szerencsére Peterbilt napjai, mikor a szeretetet kereste, hivatalosan is elmúltak. Amint megérkeztek az állatklinikára, Peterbilt kivizsgálták, és tiszta egészségi bizonyítványt adtak neki. Hivatalosan is készen állt a nevelőszülőkhöz kerülésre.
Nemsokára megtalálta azt a szerető nevelőszülőt, akire szüksége volt. Mielőtt elhagyta a St. Louis-i Kóbor Kutyamentő Központot, még egyszer utoljára búcsúcsókot adott a személyzet minden tagjának. Aztán elindult, hogy új életet kezdjen.
Jelenleg nagyon élvezi az életet új nevelőszülői otthonában, de a szeretetre méltó kölyök még mindig keresi az örök otthont. Imád összebújni, hogy kényelmesen elszundítson és sétálni!
Mivel Peterbiltnek ilyen különleges személyisége van, Lochmann tudja, hogy valaki hamarosan beleszeret majd, és ő azonnal viszont fogja szeretni.
“Valakinek a családjába fog illeszkedni” – mondta Lochmann. “Remekül megállja majd a helyét, mint családtag.”
