“Majdnem elsírtuk magunkat … annyira édes volt.”
A németországi Köln-Dellbrück állatmenhely önkéntesei minden évben az ünnepek környékén adománygyűjtő rendezvényt tartanak, hogy támogassák munkájukat.
A kezdeményezés élén a menhely kabalája, egy Lupo nevű kutya áll.
“Lupo finomságokat kért, hogy eladhassa a piacon” – mondta Sylvia, a menhely szóvivője a The Dodo című lapnak. “Olyan dolgokat, amiket eladhatunk, hogy pénzt szerezzünk az állatoknak.”
Idén, amikor az adományok elkezdtek beérkezni, egy kitűnt a többi közül.
Egy kartondobozban érkezett a menhely ajtajához.
A dobozt kinyitva a menhely munkatársai számos, kézzel készített ajándékot találtak benne.
De volt benne egy fénykép és egy üzenet is.
“Szia Lupo, Robby vagyok” – állt az üzenetben. “Sajnos már átmentem a mennyei hídon. De örökre anyukám szívében maradok… Az adománygyűjtésedre küldök neked egy kis csomagot, amiben házi készítésű dolgok vannak.”
“Ezeket a dolgokat a nagymamám készítette” – folytatódott az üzenet. “A nagymamám novemberben lesz 91 éves, és szereti a kézműveskedést.”
“Remélem, hogy nagyszerű adománygyűjtésed lesz, és összegyűjtöd a pénzt, hogy továbbra is megkaphasd a finomságokat, és a pajtásaidról is gondoskodhassanak” – zárul a levél. “Szeretettel, Robby a mennyországból.”
A menhely munkatársai soha nem találkoztak Robbyval, és nem ismerik a családját. Ez egy szeretetajándék volt, amelyet vadidegenek adtak az elhunyt szeretett kutyusuk nevében.
“[Mikor megérkezett ez a nagyon különleges csomag, majdnem elsírtuk magunkat” – mondta Sylvia. “Annyira édes volt.”
Sylvia reméli, hogy a kedvesség és jótékonyság eme tettének megosztásával másokat is arra ösztönözhet, hogy ugyanezt tegyék saját közösségük állatmenhelyei és állatmentő szervezetei számára.
Szerencsére sokféleképpen lehet segíteni.