Igazi figyelemfelkeltő ez a különös kis állatka, amely az internet figyelmét is felkeltette. Az állat, amelyről egykor úgy hitték, hogy varázsereje van, valójában halálos kígyónak álcázza magát, és gyakran váltogatja a hangját rikácsolásról sziszegésre, egy erdei kígyót utánozva.
Olvass tovább, hogy többet megtudj erről a zseniális kis lényről!
A néphit szerint a szerény külsejű eurázsiai farkasnyak egykoron egy pajkos nimfa volt, aki madárrá változott, miután egy varázslat hatására Zeusz beleszeretett egy folyami nimfába.
Egy másik legenda szerint a harkályfélék családjába tartozó madár a szerelemre használta varázserejét. A fiatal lányok egy forgóra helyezték, abban a reményben, hogy az elhozza álmaik férfiját.
Az eurázsiai fakopáncsok nem fognak elvarázsolni, de viselkedésük elbűvölő.
Az Európában, Afrikában és Ázsiában is őshonos kis barna harkály arról ismert, hogy kígyót színlel, így visszavonulásra késztetve a fenyegető ragadozót.
Zseniális stratégiát alkalmaznak, amikor a fejüket oldalra hajlítva és csavargatva, gyakran sziszegés közben, kígyót imitálnak.
A National Geographic szerint a saját magánál félelmetesebb állatot megszemélyesítő cselekedet az önvédelem egy formája.
Ha ember kezében van a bemutatója talán nem annyira meggyőző, de ha egy sötét fa odvának árnyékában vagy a lombok között kutatva kiszúrják, az álca biztosan becsapja a ragadozókat.
Kenn Kaufman, az Audubon magazin madár- és terepi szerkesztője a következőképpen magyarázta a fakopáncs különös viselkedését: “Ha egy fakopáncs egy üregben ül, a kígyónak látszó és hangot adó vonaglás valószínűleg szinte bármelyik ragadozót visszavonulásra készteti. Minél kígyószerűbben néz ki és hangzik, annál hatékonyabb a védekezés.”
A harkályok, a harkályfélék családjának fekete báránya, nem szeretnek fát faragni, mint rokonaik, és nem is kalapálják ki a saját házukat. Ezeknek a madaraknak kevésbé tőrszerű a csőrük, és táplálkozáskor szokatlanul hosszú nyelvükkel szívják fel a bogarakat a talajról.
A madarak opportunisták, és ahelyett, hogy vadonatúj otthont vájnának, más fajok által készített lyukakba vagy más harkályok által korábban fúrt faüregekbe költöznek.
One of the coolest species I worked with. The Eurasian Wryneck, aka, the “snake bird”… the neck twisting (snake mimicking) trick is a good way to scare the predators away. pic.twitter.com/3rFNAzJdzE
— Dr Stanley Tang (@stanleytata) June 15, 2018
Bár nem hasonlítanak vagy viselkednek úgy, mint a tipikus háztáji harkályok, mégis van néhány hasonló tulajdonságuk, többek között hosszú, hajlékony, izmokkal teli nyakuk.
Kaufman szerint ezek a fakopáncsok alapvető jellemzői teszik lehetővé a kígyóutánzást.
“Annak ellenére, hogy a fakopáncsok nem ásnak lyukakat, rendelkeznek a harkálycsalád jellemzőivel, például a nagyon összetett csigolyákkal” – mondja. “Mivel nem fákat döngetnek, ezeket a morfológiai tulajdonságokat más módon is hasznosíthatják, például úgy, hogy kontormisztikusak, és mindenféleképpen mozgatják a fejüket.”
Kaufman elmagyarázta, hogy több ezer évnyi evolúció kellett ahhoz, hogy “véletlen” kígyószerű tulajdonságai alkalmazkodjanak.
“Kezdetben nem volt semmilyen tudatos kísérlet, hogy ‘jé, megpróbálok úgy kinézni, mint ez a másik faj. A szelekció valószínűleg kedvez annak, hogy a madarak egyre inkább kígyószerűvé váljanak, akárcsak a mimikri más eseteiben.”
Az állatvilágban más imitátorok közé tartozik a sólyommoly hernyó, amely kígyófejet utánoz; a mimikai polip, amely, ahogy a neve is mutatja, halálos tengeri élőlényeket, például kígyókat és mérges oroszlánhalat utánoz, valamint az ásóbaglyok, amelyekről ismert, hogy hosszú, sziszegő hangot adnak ki.
A nehezen észrevehető, jól álcázott madarak bár nem tartoznak a veszélyeztetett fajok közé, a populációjuk csökkenőben van.
A szürkésbarna, rikoltó hangú farkasnyak tudományos neve, a Jynx torquilla (a latin torqueo, “csavarni” szóból) a pajkos múltját és a nyakát csavaró, fejforgató tehetségét jelképezi.
