Senki sem tudja, honnan jött, de mindent megváltoztatott a diákok számára ❤️
Senki sem tudja pontosan, honnan jött ez a Tombi nevű, szeretetre méltó narancssárga macska – de egyáltalán nem kétséges, hogy megtalálta azt a helyet, ahová tartozik.
Egy nap, 2018-ban Tombi megjelent a törökországi Izmir városának egyik állami általános iskolájában. A legtöbb kóbor macskával ellentétben, akik eléggé félénkek tudnak lenni, Tombi barátságos és nyitott volt – odasétált a kinti gyerekekhez, hogy figyelmet és simogatást kérjen.
De Tombi nem állt meg itt.
Miután néhány hétig kizárólag az iskola kertjében lógott, Tombi úgy tűnik, úgy döntött, hogy megpróbálkozik a hivatalos oktatással. Egy utcai macska számára a harmadik osztály jó kiindulópontnak tűnt.
„Bejött az osztályunkba” – mondta Özlem Pınar Ivaşcu tanár úr a The Dodo című lapnak. „A gyerekek nagyon megszerették őt.”
És Tombi csak úgy bekerült Ivaşcu asszony osztályába.
Ha egy macska kószál az osztályteremben, az úgy tűnhet, hogy teljesen elvonja a kisdiákok figyelmét, és esetleg hátráltatja a tanulást – de Ivaşcu tanárnő úgy találta, hogy Tombi épp ellenkező hatást vált ki.
A macska játékos kíváncsiságát látva a gyerekek sokkal jobban élvezték az órát.
Ivaşcu diákjai az órák között az osztályteremben szaladgáltak és lovagoltak. De ha egy macska volt körülöttük, hogy lekösse őket, jobban tudtak koncentrálni. Még a reggeli csengetés is kellemesebben csengett – mindez Tombinak köszönhetően.
„A gyerekek pontosan jönnek az iskolába, és vigyáznak Tombira” – mondta Ivaşcu. „Ez jót tesz nekik.”
Tombi számára is jó volt.
A macskának nem csak egy biztonságos hely jutott, ahol aludhatott és tölthette a napjait, ahol a tálak tele voltak élelemmel és vízzel, de tucatnyi új barátja is volt, akik az ő érdekeit tartották szem előtt. Ivaşcu elvitte Tombit az állatorvoshoz, hogy megbizonyosodjon az egészségéről, és beoltatta.
Ivaşcu osztályában soha nem voltak még ilyen jól a dolgok – de aztán egy probléma azzal fenyegetett, hogy ennek vége szakad.
Miután megtudták, hogy egy kóbor macska szabadon járkál az osztályban, az egyik diák szülei panaszt tettek az iskola vezetőinél, mondván, hogy a macska egészségügyi kockázatot jelenthet. Az adminisztrátorok ekkor közölték İvaşcuval, hogy Tombinak mennie kell.
Az osztály le volt sújtva – és a macska is.
„Találtunk egy otthont Tombi számára, és három napot töltött ott, de nem volt boldog. Már nem evett” – mondta İvaşcu. „Ezért befogadtam a házamba, de itt sem volt túl boldog.”
Tombi iskolai barátai még leveleket is írtak, hogy megpróbálják felvidítani.
Látva, hogy a macska nem javul, İvaşcu úgy döntött, hogy a közösségi médiában ír a szomorú helyzetéről. Onnan futótűzként terjedt Tombi híre.
„A történet nagy figyelmet és támogatást kapott az összes tévéhíradóban” – mondta İvaşcu. „Sokan támogattak, többek között a menedzserem és az İzmir-i oktatási igazgató is”.
Még a panaszt tevő szülő is meggondolta magát. Ő is vissza akarta kapni a macskát az osztályba.
És valóban, az iskolai tisztviselők engedélyt adtak arra, hogy Tombi visszatérjen.
„A gyerekek nagyon örültek, hogy Tombi visszakerült” – mondta İvaşcu. „És ő is boldog, hogy újra a gyerekekkel lehet.”
Tombi a világot jelentette annak a 33 diáknak, akik abban az évben İvaşcu harmadik osztályába jártak – de nem csak hozzájuk jutott el.
Abban az évben, a macska kis tanulócsoportjára gyakorolt pozitív hatása által inspirálva, İvaşcu könyvet írt és adott ki Tombiról.
Évek teltek el azóta, hogy Tombi először lépett be İvaşcu osztályába – de a története aligha ért véget.
Azóta İvaşcu állítólag külföldre költözött, búcsút intve az iskolának és egykori diákjainak, bár nem hagyott mindent maga mögött. Az útra vele tartott a mesebeli macska, Tombi is, aki alig várta, hogy megírhassa életük következő fejezetét.
