Az Egyesült Államokban, Missouri államban egy temető munkatársai nem ijedtek meg, mikor az éjszaka sötétjében egy árnyékot láttak mozogni.
A négylábú látogatók időről időre elkezdtek itt-ott felbukkantak és a környéken szaladgáltak.
A következő nap közelebbről megnézve “az alakot” egy kis kóbor kutyát találtak.
Mikor a munkások észrevették, hogy a bundája nagy része hiányzik, és a mancsai túl durvának tűntek ahhoz, hogy kényelmesen tudjon járni, kihívták a St. Louis-i Kóbor Kutyamentők (SRSL) munkatársait.
Donna Lochmann, az SRSL mentési igazgatója elmondta:
“Egyszerűen csak bemásznak a kerítés alá, és tetszik nekik, mert csend van. Ez egy hatalmas temető, így rengeteg helyük van, hogy elmeneküljenek az emberek elől.”
Lochmann és a temető alkalmazottai összefogtak, hogy kitaláljanak egy tervet a kóbor kiskutya befogására és kezelésére. Először is elkezdték átkutatni a területet, hogy megtalálják a kutyát. Végül egy munkás talált rá egy bokor alatt pihenve.
Lochmann elvitte a kiskutyát egy állatorvoshoz, hogy segítsen kezelni a bőrét és a mancsait. Úgy döntöttek, hogy a kiskutyát Kamper névre keresztelik, az egyik sírkövön szereplő név után, melynek közelében megtalálták.
Miután Kamper meggyógyult, Lochmann és munkatársai úgy döntöttek, hogy elviszik a kiskutyát megmentőihez.
“Mindenki számára nagyon érzelmes volt” – mondta Lochmann – “különösen Kamper és az önkéntes számára, aki felhívott minket”.
Kamper izgatottan szaladt a megmentőihez, megnyalta az arcukat, és egyik emberről a másikra ugrált.
A temetői dolgozók is láthatóan osztoztak a kutya boldogságában.
“A nő, aki felhívott, nagyon boldog volt, hogy elkaptuk, és hogy ilyen jól van” – mondta Lochmann. “A magunk részéről nagyra értékeljük, hogy felvette velünk a kapcsolatot.”
Miután újra találkozott megmentőivel, Kamper visszatért az SRSL-hez. Szerencsére nem sokáig volt ott.
A kölyök szinte azonnal egy orvos családjához került. Gyógyfürdőt és pizsamát kapott, hogy tovább gyógyuljon a bőre.
“Csodálatos látni, ahogy játszik és boldog, és tudni, hogy már nem egy rémült, beteg kutya, aki az utcán próbál túlélni” – mondta Lochmann. “Most már csak egy kiskutya lehet.”
Szeptemberben Kamper nevelőszülőkhöz került. Sok sikert kívánunk neki a jövőben!
